Az idő forog az emlékeink lélegzeteként
Mikor kezdtelek elveszíteni
A nevetés és sírás hangtalan filmmé vált
Csak az óra kattogása maradt, mi enyhíti kétségbeesésem
Minden pillanatban a szívem küzd
Ne nevess az ostobaságomon
A végzetem nem hagy szóhoz jutni
Mikor a nap felkel, nem bírhatlak maradásra
Szelíden visszaszámlálva visszasírom azt a pillanatot
Hunyd le szemeid, majd ismét nyisd ki, minden megváltozott
Egy idegen néz vissza rám
A hulló könnyek ellenére még mindig fáj
Az érzések elengedéséhez
Csak egy percre van szükségem
Ha egy perc után szakítunk
Ne felejtsd el kincsként őrizni a szerelmünk pillanatait
Örökké keresni, hogy megtalálj valamit
Mikor hozzá vagy szokva az egyedülléthez, olyan mintha irányítanának
A végén, én vagyok aki könyörög , hogy ne fordíts hátat
Tudom, idővel elmúlik
Mikor a nap felkel, nem bírhatlak maradásra
Szelíden visszaszámlálva visszasírom azt a pillanatot
Hunyd le szemeid, majd ismét nyisd ki, minden megváltozott
A boldog arc, aki téged ölel, nem az enyém
A Nap sosem hagyja ki a szivárvány szépségét
Meg tudom tenni (Biztosan )
Vihar után a Nap jön (A nap mindig eljön a vihar után)
Megvéd, miután elmentél
Rád gondolni, nem lesz több kifogás
Bezárni a fájdalmat, majd kiengedni egy pillanatra
Hunyd le szemeid, majd ismét nyisd ki, többé nem fáj
A szívem többé nem fáj
A boldogságod megvigasztal
Kelts fel, de ne ragadj ki a magányból (Még ha magányos is vagyok)
Csak egy percbe telik magam mögött hagyni a múltat (Visszaszámolok ebben a pillanatban)
Egy perc múlva csak én leszek
Egy álomba fogódzkodva, mosolyogva kimondom

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés