Több évszak is eltelt, mióta hagytalak elmenni
A szívem, ami halálos kínokat élt át, lassan jobban lesz

Próbáltam valaki mást a szívembe zárni
De bárkivel találkoztam
Nem találtam a régi énem
Ki szenvedélyesen szeretett

Azokon a napokon, mikor sokat nevettünk és sírtunk
A barátaim segíteni próbáltak az alkoholba temetkezni
Miközben lehajtott fejjel kényelmetlenül mosolygok
Azon merengek, vajon elfelejtkezünk azokról a napokról?

Annyira ostoba voltam, túl fiatal voltam
Ellöktelek magamtól
Azt gondolva, így a legjobb számodra
Ha csak egy kicsit később találkoztunk volna
Vajon nem szakítottunk volna?

Tudom, nem leszek képes elfelejteni téged
De nem kapaszkodhatok beléd
Fáj a szívem, ahogy hátat fordítasz miután elbúcsúztál tőlem

Valószínű el fogok aludni
Kimerültem az elhalványult emlékek miatti sírástól

Mennyi hideg éjszakát kell még átvészelnem, hogy elfelejtselek?
Annyira ostoba voltam, túl fiatal voltam
De te rám mosolyogtál, te voltál az álmom, és a mindenem
Ha fáj is, bárcsak tudtam volna, hogy mellettem is boldog lehetsz
Akkor nem szakítottunk volna?

Akkor még mindig szerelmesek lennénk egymásba?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés