Mikor csendben rád nézek
Eszembe jutnak azok a megszámlálhatatlan napok

A nappalok és az éjszakák, melyek csak rólad szóltak
Mára már megszokássá vált

Színesebbé teszel
Még a fájdalmad is a sajátom lesz
Szavak, melyeket képtelen vagyok kimondani
Annyira szeretlek, hogy el kell rejtenem előled őket

Ha sírsz, átkarollak majd
Még ha amiatt a fiú miatt is van

Hisz én mindenkinél jobban tudom
Milyen fájdalmas valakire várni

Színesebbé teszel
Még a fájdalmad is a sajátom lesz
Szavak, melyeket képtelen vagyok kimondani
Annyira szeretlek, hogy el kell rejtenem előled őket

Lehet, jó dolog, hogy én törlőm le a könnyeid
Akkor is, ha nem tudod, mit érzek,
Akkor is, ha szünetet tartasz, és ismét elhagysz

Ott leszek, egy lépéssel mögötted
Mintha a saját utamat járnám, lassan fogok sétálni
Nem próbálkozok vagy várakozok
Nem tehetek semmit, ide helyeztek

Arról álmodom, ahogy rád nézek, tekintetünk találkozik
Elcsépelt vicceken nevetünk és szerelemről beszélgetünk
Hogy egy hozzád hasonló álmot álmodhatok
Hogy a szívemben őrizhetlek
Köszönöm

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés